Borisz Berezovszkij
Holtan találták angliai otthonában a hétvégén Borisz Berezovszkijt, a hírhedt orosz oligarchát. Oroszország valaha leggazdagabb és egyik legbefolyásosabb üzletembere az utóbbi időkben súlyos depresszióval küzdött, nem kizárt, hogy öngyilkosságot követett el. Halála előtt egy nappal adott utolsó interjújában megtörten nyilatkozta, elvesztette életének értelmét, és hazavágyik Oroszországba.

Borisz Abramovics Berezovszkij (vagy ahogy az orosz sajtóban szokták emlegetni, BAB) 1946-ban született Moszkvában. Életének első negyvenhárom évéről relatíve keveset szól a fáma, holott sokat elárul Berezovszkij természetéről. A későbbi oligarcha matematikusnak tanult és már 35 évesen az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett. Munkatársai szerint Berezovszkij világ életében megszállottan tudott küzdeni a céljaiért, amivel már fiatalon kitűnt társai közül. A legenda szerint az akadémiai pályára lépő Berezovszkij azt tűzte ki célnak, hogy megszerzi a Nobel-díjat, mint a létező legnagyobb tudományos elismerést. Jól jellemzi Berezovszkij becsvágyát és megszállottságát, hogy nem zavarták olyan jelentéktelen tényezők, minthogy bár nem volt ostoba, azért nem volt a Nobel-díjasokhoz mérhető lángelme sem, vagy hogy a matematikában egyáltalán nem is osztanak Nobel-díjat. Berezovszkij egyik munkatársa azt mondta, meggyőződése, hogy ha nem esik szét a Szovjetunió, Berezovszkij előbb vagy utóbb megkapja a Nobel-díjat.

A Szovjetunió azonban szétesett, és az akadémiai karrier sokat veszített presztízséből. Ezzel egy időben azonban számtalan lehetőség nyílt a meggazdagodásra és Berezovszkij gyorsan átnyergelt az akadémiáról az üzleti életre. Berezovszkij felismerte, a széteső kommunista állam lehetőséget adott arra, hogy az állami erőforrásokat magánemberek értékesítsék. Berezovszkij nem alapított meghatározó saját vállalkozásokat és nem törekedett 100%-os tulajdonrész megszerzésére, hanem minden szektor legjövedelmezőbb tevékenységében igyekezett érdekeltséget szerezni. Így kezdhetett el Ladák értékesítésével foglalkozni anélkül, hogy a gyártásba különösebben belefolyt volna, így lehetett az övé az állami ORT tévécsatorna reklám-értékesíti joga anélkül, hogy a műsorkészítés és sugárzás költségeiből túl sokat bevállalt volna, így kezdte ő árulni az Aeroflot légitársaság repjegyeit.

Ahogy az lenni szokott, Berezovszkij üzleti sikerei komoly politikai tőkével ruházták fel, melyeket aztán tovább tudott kamatoztatni az üzletben. Nehéz meghatározni, hogy mekkora volt Berezovszkij valós politikai hatalma a ’90-es években, az azonban tény, hogy az oligarchának nagy szerepe volt Jelcin 1996-os újraválasztásában, mind az őt támogató üzleti körök összetrombitálását, mind a lehengerlő politikai kampányt lehetővé tevő médiahátszél biztosítását illetően. A ’90-es évek második felében hivatalos politikai tisztségeket is viselt, ’96-97-ben a Biztonsági Tanács helyettes titkára, ’98-99-ben a Független Államok Közösségének főtitkára, és 2000-ig országgyűlési képviselő. Igazi hatalmát azonban a jelcini körökhöz fűződő szoros (bár kérdés, hogy vélt, vagy valós) szálak jelentették. Állítólag napi kapcsolatban volt a betegeskedő Jelcin lányával Tatjanával, és nagy szerepe volt Jelcin utódjának kiválasztásában is.

Putyinnal azonban Berezovszkij bakot lőtt és királycsinálóból gyorsan persona non grata lett. Putyin már első elnöki ciklusa alatt belekezdett (némiképp populista) oligarcha-ellenes kampányába, melynek legfőbb üzenete az volt, hogy a Jelcin-korszakkal ellentétben, az ő elnöksége alatt nem lesz az oligarcháknak beleszólása a politikába. Ez rosszul esett Berezovszkijnak, hiszen hiúságának (és hatalmának) egyik legfőbb pillére volt sokat hangoztatott befolyásossága. Válaszul, médiabirodalmával össztűz alá vette az új elnököt, kihasználva például a Kurszk tragédiája által feldobott magas labdát. Berezovszkij azonban túlbecsülte erejét, és figyelmen kívül hagyta, hogy a ’90-es években uralkodó kaotikus viszonyok védtelenné tették a vagyonosodását firtató jogi vizsgálatokkal szemben. 2000-ben Berezoveszkij elvesztette érdekeltségét az ORT tévécsatornában és az Aeroflotban. 2001-ben eladta részesedését Roman Abramovicsnak a Szibnyefty olajvállalatban és Nagy-Britanniába emigrált, ahol 2003-ban politikai menekült státuszt kapott.

Bár vagyonának jelentős részét elvesztette, Berezovszkij dicsőséges 10-12 éve még így is nagyságrendileg másfél milliárd dolláros tőkével látta el idős korára. A nyughatatlan oligarcha azonban nem tudta csendben élvezni nyugdíjas éveit és folyamatosan támadásokat indított, hol Putyin, hol egykori üzletfelei például Abramovics ellen. Nem sok sikerben volt azonban része: bár Putyin megítélése a nyugati sajtóban erősen hasonlít az ördögéhez és többen Berezovszkij machinációinak tudják be, hogy sokan a Litvinyenko-gyilkosság vagy a moszkvai panelrobbantások mögött is Putyint látják, Putyin hatalmi pozícióit azért nem sikerült Londonból megingatni. Hasonlóképp, Berezovszkij elvesztette a történelmi pert Roman Abramovics ellen, és Borisz Abramovics veszteségét ügyvédestűl, perköltségestűl több, mint százmillió dollárra becsülik. Berezovszkij egy másik angol rekordot is tart, a legnagyobb kifizetett tartásdíjjal, amit második feleségének fizetett ki 2010-es válásuk után.

Úgy látszik, ahogy az orosz történelmet (1905, 1917, 1929…), úgy Berezovszkij életét is 12 éves ciklusok határozzák meg. 12 évvel azután, hogy véget ért életének 12 évig tartó legsikeresebb korszaka Berezovszkij depressziósan és megrendült anyagi helyzetben tengődött. Az orosz Forbes újságírójának adott utolsó interjújában még megemlítette, szeretne visszatérni az akadémiai élethez, de már látszott rajta, hogy ezt ő se gondolja komolyan. 67 évesen már nehéz szakmát váltani, és a Nobel-díj se csillog olyan fényesen, azok után hogy valaki a világ 10 leggazdagabb embere közé tartozott.

/forrás:postr.hu/

Könyvajánló:

David E.Hoffman:Oligarchák/Erő és Hatalom az Új Oroszországban

Mark Hollingswort,Stewart Lansley:Londongrád