VII.

Művészi fotók

 

Gary egyesével kiveszi a fotókat, és átnyújtja nekem. Egy kicsit sápadt, és a szája remeg. Öklendezik.

A negyediknél hirtelen az egész paksamétát nekem adja.

– Tedd el! – mondja. – Én nem bírom tovább!

Én megnézem a fotókat. Mit mondjak, gyomor kell hozzá! Köztünk szólva azt hittem, hogy a szokásos szép fotókat fogjuk itt találni. De ezek nem obszcén fotók. Istenemre mondom, nem!… Micsoda hidegvére lehetett annak a fickónak, aki ezeket a felvételeket készítette!

Az első felvétel operációt ábrázol. Azt hiszem, petefészek-kivétel, ez a tudományos kifejezés. De semmiféle fehér lepel, hogy eltakarják a műtéti mezőt. Itt minden látszik.

Ami a többit illeti, még rosszabbak. Képtelen vagyok leírni őket, álmomban sem hittem volna, hogy az emberi testet így föl lehet mészárolni.

Egy ideig csöndben ülünk. Gary krákog, majd elhaló hangon azt mondja:

– Legszívesebben villamosszékbe ültetném a pasit, és őrültekházába a bűntársait.

– Csak nem azt akarod mondani, hogy ezek normális operációk? – kérdezem.

Keserűen felnevet.

– Láttam már ilyeneket – mondja. – Ennek… ennek megvan a neve. Ez a legtisztább élve boncolás! Majmokon vagy fehér egereken végzik a laboratóriumban, de nem nagyon hiszem, hogy ezeken a fényképeken állatokról lenne szó.

– Nézd meg akkor a többit! – nyújtom neki.

– Köszönöm – mormogja Gary. – Nekem ennyi is elég!

Gondolkodik.

– Ezek onnan származnak, ahová ma éjszaka téged is vittek. Azt mondod, olyan volt az egész, mint valami óriási műtő?

– Igen.

– Nyilván nemcsak ez az egy titkos műtőjük van – mondja.

– Van elég úgynevezett egészségügyi intézmény a környéken – mondom. – Az alkoholelvonó intézetek, a sebészeti klinikák, a különböző magán elmegyógyintézetek… Érted, mit akarok mondani?

– Rock – mondja –, létkérdés, hogy megtudjuk, hol voltál éjszaka. Már mondtam neked, hogy van egy ötletem. Ellenőrizni is akartam az imént. Jó ötlet, és talán még nem késtünk le róla.

– Milyen ötlet? – kérdezem.

– Nem láttad a fickókat, akik az imént betörtek Lemhez?

– Nem volt rá időm.

– Ha nem találtak semmit, és mi jól tudjuk, hogy nem találhattak semmit, hiszen nálunk van a boríték, akkor elfognak menni hozzád.

– Kár a berendezésért! – mondom.

– Odamegyünk hozzád, és megkíséreljük kifigyelni őket. Ha a szerencse továbbra is mellettünk marad, akkor egyikük talán azonos azzal, aki téged az éjszaka elkábított.

– Nem lehet ekkora mazsolánk – mondom.

– Dehogynem – mondja Gary. – Ez feltehetően ugyanaz a banda, és többnyire azt a fickót küldik, akit te ismersz.

Gary odahajol a sofőrhöz és bemondja a címemet.

– És ha már ott vannak, és ha már fel is mentek? – kérdezem.

Mosolyog.

– Ne félj! Nem azt mondtam, hogy menjél fel.

folyt köv.