VI.

A telefonfülke

 

Attól, amit megtudtunk, meglehetősen leforrázva léptünk ki Nick Defato irodájából. Garyn látszott, hogy gondolkodik.

– Nick szerint nem volt semmi érdekes Petroszjan zsebében. Legalábbis semmi olyan, amiért érdemes lett volna megtámadni a halottaskocsit.

– Ezt én is hallottam – mondom.

– Még szerencse, hogy Defato alaposan átkutatta a hullát a Zooty Slammerben – mondja Gary.

– Attól függ – mondom. – Ha nem találták meg, amit kerestek, akkor majd megkeresik legközelebb.

– Mire gondolsz?

– Wolf a telefonfülkében halt meg – mondom. – Arra gondolok, hogy ha el akart rejteni valamit, akkor ez ideális hely.

– Nem értem – mondja Gary.

– Nyilván várt valamire – mondom. – Ha arra gondolunk, hogy milyen villámgyorsan cselekszik ez a banda, akkor ha bármilyen dokumentum, vagy bármilyen kompromittáló szer volt is nála, attól a lehető leggyorsabban meg akart volna szabadulni. És lehet, hogy csak utána ölték meg. De az is lehet, hogy a gyilkos nem ennek a bandának a tagja.

– Miért? – kérdezi Gary.

– Valahogy más a stílusa – mondom.

Gyanakodva néz rám.

– Szegény öreg Rocky! Ha te ilyen logikával vágsz bele ebbe a mesterségbe, attól tartok, csalódás ér. Még azt sem tudjuk, hogy azok, akik megölték Petroszjant, ugyanannak a bandának a tagjai-e, mint akik elrabolták, és még azt sem tudjuk, hogy megtalálták-e azt, amit kerestek.

– Nem áll – mondom. – Petroszjant kábítószerrel ölték meg. Két órával később elrabolták a ruháit, nyilvánvalóan azért, hogy átkutassák. Pedig nemrég mondta Defato, hogy semmi nem volt a zsebében. Van egy elképzelésem. Majd lassan mondom el, mert látom, hogy nehéz a felfogásod.

Megállunk a folyosón Nick irodája előtt. Gary maga felé fordít.

– Figyelj, menjünk el az Eltűnt Személyeket Nyilvántartó Irodába, nekem is van egy elképzelésem. De azért csak folytasd.

– Először is – mondom –, a gyilkos eltűnt, amikor Wolf meghalt. Wolfot megmérgezték, ez világos. Márpedig Wolf nem ivott semmit a telefonfülkében, nem volt ott semmi. Tehát a bárpultnál ivott vagy egy asztalnál. Elment telefonálni, ott összeesett, egyedül. Következésképp a gyilkos nem kutathatta át a ruháját.

– Nem rossz! – mondja Gary.

– Azután Defato azt mondja, hogy nem talált nála semmit. Márpedig egy zsaru igazán tud kutatni.

– Áll! – mondja Gary.

– Tertio! Azok a fickók, akik megtámadták a halottaskocsit, nem a rendőrök szép szemét akarták megnézni. Tehát mégiscsak van valami, amit meg kell keresni. Quatro, tíz az egy ellen fogadok, hogy Petroszjan épp őket hívta, és át akarta nekik adni a cuccot. De közben fűbe harapott. A telefonkagyló ott lógott a kabinban a halott mellett, igaz?

– Igaz – mondja Gary.

– Jó! Ez azt bizonyítja, hogy nem volt elég ideje megmondani, hová dugta a cuccot. Követsz? Érted, miért gondolom így?

– Igen – mondja Gary. – Ha lett volna ideje megmondani, nem kellett volna átkutatni a holttestet. Egyszerűen csak elmentek volna a Slammerbe.

– Kapiskálod – mondom.

Gary rám néz, érzem a dicséretet a tekintetében.

– Öregem! Túlteszel rajtam! Végiggondolni a dolgot ezzel a púppal a fejeden… Szép teljesítmény.

– Pont ettől az ütéstől tértem magamhoz – mondom.

– Jó lenne, ha gyorsan eltűznénk a Slammerbe, még mielőtt nekik is eszükbe jut a következtetés.

– Az ördögbe – mondja Gary –, meg akartam nézni valamit az Eltűnt Személyek Irodájában. Micsoda hülye helyzet!

– Percekről van szó! Felhívjuk Defatót?

– Előbb találjuk meg, mi az – mondja Gary. – No nem baj. Legfeljebb majd visszajövünk. Nyomás!

A lift éppen megáll. Beugrunk…

– Teljes gőzzel a földszintre! – mondja Gary a boynak. Odaad neki egy dollárt, és egy perc sem telik bele, máris lent vagyunk. Gary rohan elöl, én mögötte. Alig bírom követni. Becsapódunk a kocsiba, rálépünk a gázra. Szerencsére zöldhullámot kapunk. Közvetlenül a Zooty elé kanyarodunk. Zárva. Berohanok az épületbe, amelyikben a bár van, és amelyiknek a bejárata közvetlenül a portásfülke mellől nyílik.

Marha mázlim van. Lem ott cseverészik a portással.

– Lem! – kiáltom. – Bemehetek az oldalbejáraton? Szörnyű sürgős.

Hülyén bámul rám, a szeme kissé ködös, de idenyújtja a kulcsot.

– Semmi vész! – mondom. – Néhány perc az egész.

Tíz másodperc sem kell, s máris benn vagyok a telefonfülkében. Félhomály van, és olyan rohadt bagószag, hogy émelygés fog el. Nem nézek körül. A biztosítékot kicsapták, meggyújtok egy gyufát, hogy jobban lássak. Először benézek a készülék mögé, félrehajtva a fejemet, mint valami hülye. Semmi! Legalábbis azt hiszem. A fenébe! Pedig itt nincs semmi más rejtekhely. Gondolkodom. Lehajolok.

A polc alatt egy boríték, aminek a négy sarkát rágógumival ragasztották föl.

Abban a pillanatban, amikor leszedem, hallom, hogy odakinn csikorogva fékez egy kocsi. Kiugrom a fülkéből, mint egy zebra, és most még jobban futok százon, mint első alkalommal. A külső ajtó épp akkor csapódik ki, mikor én bevágom a magamét. Odadobom a kulcsot Lemnek, aki kinn ácsorog.

– Tűnjön el! – mondom neki.

Rákapcsolok, és olimpiai csúcsot futva elérem a kijárati ajtót. Gary meglát. Szerencsére az ajtó nyitva maradt. Beugrom, és ő abban a pillanatban, amikor a hátsóm az üléshez ér, gázt ad. Felvisítanak a gumik, de azt hiszem, hogy azon kívül, hogy úgy nézünk ki, mint akik be vagyunk gyulladva, nincs rajtunk semmi feltűnő. Még csak nem is lőnek ránk.

– Megvan! – mondom Garynek. – Egy boríték.

– Ne hülyéskedj!

Kiegyenesedik, és belenéz a visszapillantóba. Megelőz egy kocsit. A gyorsulás nekinyomja hátunkat az ülésnek. Már-már felborulunk, ám ekkor Gary lefékez.

– Ugorj ki és bukj le! – mondja.

Ő is kiugrik, és azonnal megállít egy taxit. Olyan gyorsan, hogy gondolkodni sincs időm. Beugrunk mind a ketten, és megadja a címet a sofőrnek.

– Miért nem hozzám megyünk? – kérdezem.

– Mert téged megláttak, és ha Petroszjan haverjai voltak, akkor pontosan tudják, hogy ki vagy, hiszen nem véletlenül raboltak el.

– Igazad van – mondom, és sajnálkozó pillantást vetek a kocsimra.

– Ebben az esetben tehát nem mehetünk hozzád. Hiszen elkapnának. Ha pedig nem ismerik egyikünket sem, akkor meg tök mindegy, hogy hozzám megyünk vagy tehozzád.

Bólintok, egyetértésem jeléül, és kihúzom a cuccot a zsebemből. Gary feltépi a borítékot. Fiaim! Ha tudnátok, mi volt a borítékban!