A MATEMATIKUS: – Szerinted mennyi a statisztikai valószínûsége annak, hogy például ez a kifogástalannak látszó Fiat fékhiba következtében fölszaladjon a járdára, és elgázoljon egy járókelõt?

A MARATONI FUTÓ: – Az elõbb még egészen tisztán láttam a célszalagot. Csak nincs valami baja a szememnek?

A HÛTLEN ASSZONY: – Mit akarsz azzal a fejszével, egyetlenem?

A NAGYBETEG: – Rosszul van, doktor úr? Mert mintha egészen szét akarna folyni az arca.

A MOLY: – Utálom a sötétséget. Mi bajom lehet, ha ebbe a gyertyába belerepülök?

EGY NAIV ZUHANÓ: – Nini, szegény, az a nagy mellû nõ, hogy szalad… Csak nem képzeli, hogy rá akarok esni`?

EGY ÖNTUDATOS ABLAKMOSÓ (a II. emeleti nyitott ablak elõtt elsuhanva): – Ne nézzen rám ilyen diadalittasan, asszonyom. Maga tényleg fölkiabált nekem, hogy kapcsoljam be a biztonsági övet, én azonban a szabad mozgásért és kényelemért cserébe nem sajnálok egy kis kockázatot. Kérem, ne is emlegesse, hogy figyelmeztetett: minden utólagos szemrehányástól csak ideges leszek. Az egyik embernek így jó, a másiknak úgy – hát olyan nehéz tiszteletben tartani? Isten önnel, asszonyom.

KÉT KISGYEREK: – Hé, ne menj bele abba a pirosba. -Miért ne? Hát nem ez a tûz?